Kis Ábel Tájház
Cím: 3372 Kömlő
Bocskai út 67.
Látogatható:
Előre bejelentkezést követően, naponta.
Telefon:
36/481-021
Fenntartó: Kömlő Községi Önkormányzata (3372 Kömlő, Fő út 26-30.)
2011. május 29-én felavatták községünk Tájházát, mely Kis Ábel tanító bácsi nevét kapta. A múzeum berendezése lakossági gyűjtésből származik.
A Tájház udvarán található Pajta, rendezvényekre bérelhető a Polgármesteri Hivatalban.
A kömlőiek büszkék szellemi hagyatékukra, amely azóta különösen felértékelődött, hogy átadták a Kiss Ábel tanítóról elnevezett tájházat. Azóta gyűjtenek mindent, ami a szellemi örökség része.
A tájházak vagy falumúzeumok olyan szabadtéri néprajzi gyűjtemények, amelyek a helyben összegyűjtött és megőrzött tárgyakkal az adott település vagy tájegység hagyományos tárgyi kultúráját, a népi építészet szempontjából jelentős (esetleg népi műemlékeknek minősített) épületekben berendezett lakásbelsőket, olykor a műhelyeket, a gazdasági épületeket vagy a kezdetlegesebb ipari létesítményeket mutatják be.
A tájháznak legalább egy, meghatározó helyisége eredeti, a településről származó tárgyakkal enteriőrként berendezett. A helyreállított és berendezett épületek egy-egy tájegységen belül a helyi kultúra legkarakteresebb emlékei. A helyreállított és berendezett parasztházak attól válnak valódi tájházzá (és nem csupán helytörténeti múzeummá), hogy közösségi rendezvények, különböző korcsoportokat összefogó alkalmak, képzés, oktatás, hagyományos mesterségek bemutatása és továbbadása központjaivá is válnak.
A hagyományos népi építészet „meg nem újuló (kulturális) erőforrás”, mert a társadalmi-gazdasági változásokkal összefüggően a falvakban bekövetkezett radikális életmódváltozás miatt ilyen alkotás többé már nem születik. A magyar táj hajdani építészeti kultúráját, tágabb értelemben a hagyományos vidéki-mezőgazdasági életmód értékeit is jószerivel csak a különféle védelem alatt álló épületek, kivételes esetekben épületegyüttesek, településrészek őrzik.
A tájházak tehát olyan építészeti emlékekben jöhetnek létre, amelyek önmagukban hiteles dokumentumai a hagyományos helyi építészetnek, ugyanakkor az épületek szerkezetén, külső megjelenésén túl azok egykori berendezéséről, használati módjáról is hiteles képet adnak. Őrzik és bemutatják egy-egy falu, tájegység, néprajzi vagy etnikai csoport hagyományos népi építészetét, gazdálkodását, lakás és tárgykultúráját, életmódbeli sajátosságait, népszokásait.
1949-ben az új műemléki törvény elismerte a népi építészet objektumait is műemléknek, s megkezdődött az egész országra kiterjedő műemlékkutatás. A tájházak fénykora az 1970-80-as évekre esett, ekkor alapították a legnagyobb számban szerte az egész országban. Egyes megyékben a megyei múzeumok vezetésével tájházak láncolatát alakították ki, amelyek tudományosan és muzeológiai szempontból jól megalapozottan mutatták be az adott megye népi építészetének és életmódjának sajátosságait. Máshol helyi, személyes vagy közösségi indíttatásból hoztak létre tájházakat.
Magyarországon ma közel 300 tájház található, s ezek tárgyi kulturális örökségünk jelentős számú, több tízezer emlékét őrzik. A tájházak érdekképviseletére, szakmai koordinálására alakult 2002. november 26-án a Magyarországi Tájházak Szövetsége.
A hagyományos népi kultúra megőrzése a kulturális sokszínűség megtartása és az örökségvédelem általános igénye mellett a helyi közösség “védelmének” is eszköze. A közösségi célú működés révén a tájházak nemcsak a helyi közösség érdekeit szolgálják, hanem lehetőséget teremtenek arra is, hogy a Kárpát-medencében élő népek, nemzetiségek egymás kulturális hagyományait megismerjék, és ez által kölcsönösen és egyre jobban elfogadják egymást.
A magyarországi tájházhálózat az UNESCOVilágörökség várólistáján szerepel.
