Kömlő község címere
A címer színei a reménységet és a tisztaságot szimbolizálják, a pajzsban a vízszintesen fekvő csoroszlya, felette ekevas és búzakalászcsokor pedig a község mezőgazdasági jellegére utal
Földrajzi fekvés
Kömlő község az Alföld peremén, Heves megye délkeleti részén, a Hevesi Füves Puszták Tájvédelmi Körzetében terül el. Területileg a Hevesi járás és a Hevesi kistérség része. Idegenforgalmi szempontból a Tisza-tó turisztikai régióhoz és az Észak-Magyarország turisztikai és idegenforgalmi marketing régióhoz kapcsolódik.
Éghajlat
Éghajlata a meleg, mérsékelten forró, száraz éghajlati körzetbe esik. A nyári félévben a terület beleesik a legoptimálisabb napfényellátottság zónájába. A terület hőmérsékletjárása szélsőséges, a hőmérséklet átlagos ingása nagy, felhőzete csekély. A nyári napok száma 75-85, a hőségnapoké 20-25 között változik. A tél viszonylag kemény, átlagosan 30-35 téli napra lehet számítani. A terület az ország legszárazabb tájai közé tartozik.
Közlekedés
Fő közlekedési utakhoz viszonyított helyzete kedvező. az M3-as autópálya füzesabonyi csomópontja mindössze 15 percre érhető el. A megyeközpont, Eger, az M25-ös gyorsközlekedési út megépítésével mindössze 37,6 km távolságra van. A legközelebben elérhető város Heves, mely egyben a járás központja, 13 km-re található. A Tisza-tó (Dinnyéshát) a természetet kedvelők kedvenc vendéghelye, 14 km-re található. A Kál-Kápolna Kisújszállás-vasútvonal mentén legközelebbi vasútállomása Tarnaszentmiklós. A közúttal összekötött, szomszédos települések Átány, Besenyőtelek, Hevesvezekény, Tiszanána.
Gazdasági élet
Kömlő lakosainak száma meghaladja a 2000 főt. A település vezetékes ivóvízzel ellátott, vezetékes gázzal rendelkezik. Postai irányítószáma: 3372, vezetékes telefon körzetszáma: 36
A térségben komolyabb ipari létesítmények nem találhatók, a helyi lakosság megélhetésének forrása elsősorban a mezőgazdaság. Az erdőterületek szinte teljesen eltűntek, alig maradt néhány tömb a régió szétszórt pontjain, melyek kivétel nélkül telepített erdők. A dél-hevesi régió mozaikos szerkezetű agrártáj, a mezőgazdaságon belül is elsősorban a szántóföldi növénytermesztés folyik. A védett terület legnagyobb részét a gyepek és a szántók teszik ki. A termesztett kultúrák között jellemző gabona, mint pl. őszi búza, őszi árpa, kukorica, repce, napraforgó és lucerna, de a laza szerkezetű talajon a zöldségtermesztés is lehetséges.
A gyepek hasznosítása legeltetéssel, részben kaszálással történik. A legelőn tartott állatfajok közül meghatározó a szarvasmarha és a juh. Az utóbbi időben az állattartás jelentős visszaesése következtében a gyepeken általában az alullegeltetés jelei mutatkoznak
Természetes növényzeti világát a szikesek képezik, a szikes határ legfőbb értékét gazdag növény-és állatviláguk, s különösen gazdag madárviláguk képezik. A szikes puszta jellegzetes növényei a sóvírág, réti peremizs, sziki őszirózsa melyek tavasztól őszig csodálatos színekben pompáznak a pusztán. A kiemelt természetvédelmi jelentőségű fajokra – túzok, kerecsensólyom és a parlagi sas – vonatkozóan fajmegőrzési terv készült. Az élőhelykezelési célkitűzések megvalósulását segíti a Nemzeti Vidékfejlesztési Terv (NVT). A támogatás célja a környezetbarát gazdálkodás módszereinek alkalmazása, az Érzékeny Természeti Területek természetes élőhelyeinek és értékeinek fenntartása.
A Hevesi-síkon előforduló jelölő fajok között több olyan is előfordul, melynek védelme élőhelyük fenntartása mellett konkrét intézkedéseket igényel.
A település története és látnivalói
A Heveshez közeli településről feltételezhető, hogy a várkörzet védelmére hozták létre. Helynévtípusa szerint határvédő őrökre, határvédelmi berendezésekre emlékeztető helynév. Etimológiája szerint magyar név, jelentése: kémlő, kémlelők, hírszerzők faluja. A település feltételezett keletkezési ideje a 10-11. század. A község nevének első okleveles említése 1261-ben Kumleud névalakban történt, majd Kumleu, Kemle és Kewmleként is említették. A középkor folyamán birtokolta többek között a Kompolti, Tarcsay és a Dobó család, egy ideig az egri püspökségé is volt. 1592-ben került a Rákócziak tulajdonába, majd 1707-től ismét egyházi birtok lett. 1549 táján rövid ideig elnéptelenedett, de ekkor még visszatértek lakói.
A török hódoltság alatt ismét elnéptelenedett, az 1600-as évek elejétől, mintegy 170 évig csak, mint pusztát említették és Átány, Tiszanána és Kisköre lakosai bérelték a földeket. Eszterházy Károly egri püspök 1770. március 13-án elrendelte, hogy a pusztát más falvakból álló telepesekkel kell benépesíteni. Néhány héten belül 95 telepes érkezett Tarnaszentmiklósról, Pélyről, Dormándról és 20 más hevesi és nógrádi faluból. Ebben az időben épült fel a barokk stílusú római katolikus templom, s kialakult körülötte a falu. Ulrich János, a püspök jószágigazgatója a betelepülők számára, építkezésre, egymást derékszögben metsző, sakktáblaszerű, nyílegyenes utcasorokat mért ki, meghatározva ezzel a település mai arculatát. A házakat vályogból, téglakéménnyel, nádtetővel és nádkerítéssel kellett felépíteni. A jószágigazgató 6 évvel később már teljesen beépült utcahálózatról tudósít, és megállapítja, hogy messze földön nem látni ilyen rendezett települést.
Az újratelepített község népessége fokozatosan növekedett. A legmagasabb népességet 1941-ben érte el a település, amikor 3450 fő lakója volt. A legalacsonyabb ezzel szemben 1990-ben, 1803 fő.
Az egykor itt élő emberek életét láttató emlékek közül külön szólni kell a múlt században épült tájjellegű paraszti lakóházakról. Ezekből szinte mindegyik településen fellelhetünk néhányat, szerencsére településünkön is áll még néhány régi parasztház emlékeztetve a régi időkre, de a mai faluképet döntően az 1945 utáni fejlődés alakította ki. Az 1999. július 10-11-én lehullott 300 mm-nyi csapadékmennyiség a község 1770-ben történt újratelepítése óta a legnagyobb természeti katasztrófát okozta, amelyek következményeit még ma is magán viseli a falu.
A 18-19-20. századot különböző műemlékek reprezentálják.
A település legjelentősebb építészeti emléke a barokk templom: (1780-1782). Ugyancsak ebből az időből származik a másik műemléke a szintén barokk stílusú „L” alakú, boltíves kialakítású folyosóval ellátott plébániaház. A templomkertben 1921-ben, az országban az elsők között állítottak I.világháborús emlékművet az elesett katonáknak. Az emlékművet az Amerikai Egyesült Államokban és Kanadában élő Kömlőről kivándoroltak adományaiból állíttatták. A II. világháborúban a környéken elesett szovjet katonák holttestét a templom kertjében temették el, majd 1985-ben jelképesen új II. világháborús emlékművet állítottak részükre. A Millenium évében (2000) kerül sor a II. világháborúban elesett katonai és polgári áldozatok fekete gránitból készült obeliszkjének felállítására. Néprajzi értékek közé tartoznak az ún. szakrális kisemlékek mely közül a Bűnbánó Magdolnát Kömlő szélén láthatjuk (1920). Különlegesek a népies naiv művészet körébe tartozó Szent Vendel szobrok Kömlőn (1929). Egy kőkereszt a Templom téren található.
A község évente megtartott rendezvényei Hősök napja, Kömlőről elszármazottak találkozója, húsvéti és karácsonyi templomi hangverseny, adventi-karácsony, Búcsú, Falunap, Majális, ősszel a Kulturális Napok (hete).
Amire és akikre büszkék vagyunk
Jellegzetes kömlői készítmény volt a tökmagtorta, amelyet égetett cukorból és darált tökmagbél keverékéből formázták és cukorhabbal díszítették.
A magyar kézilabda csillagai a Pádár lányok, Ildikó és Margit.
Csáti Jónás festményei, aki a hatvan éves kora után kezdett el festeni
Bartus Csaba aki nagybátyámtól, Csáti Jónástól leste el a festészet rejtelmeit
dr. vitéz Nagy Jenő vers és prózaíró
Kiss István fafaragó, népi iparművész
Kömlőről megjelent könyvek:
A múlt születése Fejezetek Kömlő történetéből I. - Hangrád Lajos
Kömlői hagyományok - Dr.Pintérné Kömlői Mária
Kömlői ének - Körömi Ferenc
Testvértelepülés
A lengyelországi Kępno járásban lévő Rychtal.
Székelyföldről, a Maros megy
Polgármesterek
1990–1994: Cseh József (független)
1994–1998: Ifj. Sztankovics Béla (MSZP)
1998–2002: Cseh József (független)
2002–2006: Cseh József (független)
2006–2010: Német István (független)
2010–2014: Német István (független)
2014–2019: Turó Tamás (független)
2019-től: Turó Tamás (független)
2001-ben a település lakosságának 83%-a magyar, 17%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 79%-a magyarnak, 31,9% cigánynak, 0,2% németnek, 0,4% románnak, 0,2% szlováknak mondta magát (20,6% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál).
A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 36%, református 2,5%, felekezeten kívüli 28,6% (31,3% nem nyilatkozott).
